Hosszabbítás sütikkel és pöttyökkel

Az év eleji dupla szülinapnak megvan az a diszkrét bája (is), hogy a konyha napokon át mindenféle édes sütialkatrésztől ragad (kiváltképp medvebarna csokikrémtől és rózsaszínű meggykrémtől, mindig az aktuális igényeknek megfelelően), ráadásul még a duplát is duplázzuk, ha már mindkét ünnepelt oszlopos tagja az óvodának. Segítségem persze minduntalan akad (na nem a cukrászdák személyében, mivel azok legjobb esetben január közepére alusszák ki az elmúlt év fáradalmait), és megpróbálok csak egészen aprókat morogni olyankor, amikor a hathatós közreműködés következtében egy-két tojás a konyhakövön leheli ki a lelkét, vagy amikor a precízen kimért tortatöltelék kétharmada titokzatos körülmények között felszívódik, és csak maszatos gyerekszájak maradnak utána.

Most sem volt ez másként. Az olyan kívánalmakat, mint az "én kojona ajakú tojtát szejetnék józsaszín kjémmej, a tetején egy cicávaj" és az "én pedig emeletes medvetortát barna krémmel", egyszerűen elengedtem a fülem mellett, mondván ha négyféle (vagy négy darab) sütit kivitelezek egy szál magam a megadott határidőkre, akkor az "azt eszed, amit kapsz" szabály fog életbe lépni, és fellebbezésnek helye nincs.

Az elsőként születettnek kedd reggelre készült el az egyes számú krémes csoda, amit az óvodás cimboráknak szántunk. Medvebarna piskóta csokikrémmel, a tetején "Ricsi 6 éves" felirattal (a színvilágot illetően engedékeny voltam). Előző este órákon át ragadt a konyha: főtt a pudingkrém, tört a tojás, és lisztes volt a kutyának a micsodája is. A kezemet csak egy helyen égettem meg (bénázás a tepsivel), a nyelvemet úgyszintén (felirat-csokikrém idő előtti kóstolása), a Mű viszont remek lett, úgyhogy ennyi veszteség belefér.

Másnap reggel, az ominózus hatodik születésnapon nagyjából ugyanakkor szedtük ki a tortát a hűtőből, mint amikor észrevettük, hogy az éjszaka folyamán az ünnepelt minimum ötezer kicsi piros pöttyöt növesztett magára testszerte, beleértve még a füle hegyét is. Szegény eléggé elkámpicsorodott, mivel már rákészült az ovis ünnepelgetésre, így bánatában reggelire felfalta a fél süteményt.

Így esik meg, hogy nálunk egy héttel tovább tart a téli szünet, és eggyel több tortát kell összehozni az eredetileg tervezettnél. Ha majd nagyon elegem lesz, akkor tiramisuba fojtom a bánatom, ahogy tavaly ilyentájt tettem. (Hát nem egy kiköpött Rubint Réka irányzat, viszont remek terápia.)